Halloween-ra hangolódva

Pataki Nagy Éva írása

Villámsebesen peregnek a napok, a hetek, pörög az élet mellettem és velem. Ma egy barátnőm csillogó szemmel mutatta milyen csuda szép Pandora karkötőt vett a Glamour napon Karácsonyra az édesanyjának. Sápadt sárga maszat lengte be a lelkem és vette el hangom egy pillanat alatt. Némán gyönyörködtem az ajándékban, és ismerve az ajándékozottat sikongatós, örömkönnyes ajándékozás lesz a fa alatt, láttam magam előtt a jelenetet. Irigylem… az ajándékozót és ajándékozottat egyaránt.

A Halloween-i időszak, illetve itthon a Halottak napja időszaka nem véletlenül törlődik az elmúlt négy évben az életemből, a készülődés, „hangolódás” legkisebb kedve nélkül. Idén negyedik éve, hogy édesanyám lehunyta szemét és nem kelt fel többé, meglepve minket és a világot drámaian fiatal, sokkolóan váratlan távozásával.

Október 28-a.  

Az AZNAP eseményei a dátumának közeledtével tisztulnak, mint párafelhő a fürdő tükrében élesedik a kép, és elevenedik fel annak a NAP-nak a története. Nem akarni emlékezni nem lehet, gombócot nem növeszteni a torkunkban és a hiányt nem érezni sem lehet. De mára a hétköznapok, a „nem októberek” könnyedén suhannak tova, és már néha egy-egy anekdotával megszínezzük a beszélgetéseinket a tesómmal.  

Az új hálóm könyvespolcán is Anya mosolyog.

Kisfiammal az elmúlt hetekben számtalan alkalommal folytattuk már le az alábbi beszélgetést:

-Anya, Ő a Te Anyukád? (veszi le a képet és nézi közelről)

– Igen, szívem.

– És hol van most?

– A felhők között él, onnan vigyáz ránk.

– Mikor látogathatjuk meg?

– Nem tudunk oda menni, Kincsem.

– És Ő nem jön hozzánk? Megmutathatom neki az új szobámat?

– Nem tudod szívem, nem tud eljönni hozzánk. A felhőkből lát minket.

– Akkor megmutatom Neki a szobám, jó? (körbeviszi a képet és felfelé tartja mint a telefon kameráját)

Az első pár alkalommal, a 4. mondat után nem tudtam folytatni a beszélgetést, mert a könnyeimtől se nem láttam, se hangom nem volt hirtelen.

A többedik beszélgetésünk után, azonban már könnyebben kezelem a témát,és válaszolom meg a 3 évesem végtelennek tűnő kérdés-tengere sokaságát, a felhőlétről, a „nincs többé”-ről, úgy ahogy egy ilyen értelmes és kíváncsi kisfiú megérteni tudja. És beszélünk arról, hogy hiányzik, hogy szabad sírni, hogy szabad picit szomorkodni.

Lassan kúszom bele a Halloween-i időszakba és készülök a tök faragásra, egyelőre lélekben. Nekem most a „sütit vagy csalunk” egy kicsit nehezebb ebben az időszakban, de talán jövőre már csak Aznap lesznek könnyeim és könnyebb lesz az előtte levő 1-2 hét. Most még nehéz a felhőtlen ünneplés és az elengedés is újra csatázik a „demiért”-tel bennem.

Idén az oviban faragunk először tököt, és idén először megyünk el a Dunára virágot küldeni Anyunak november 1-jén.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük