Ölelni vagy ölre menni…

Ölelni vagy ölre menni…testvérek egymás között

Fejér Noémi írása

Most várjuk a harmadik gyermekünket, aki a két lány után fiú lesz. Egy barátnőmet faggattam arról, szerinte min múlik a jó testvérkapcsolat?? Náluk azt látom már felnőtt korban, hogy szeretik egymást és segítik is. Édesanyaként természetes vágyom, hogy nálunk is harmonikus legyen. Azt válaszolta nekem, hogy sok mindenen …de a szülőkön sok múlik (na, köszi…) és hozzátette, készüljek fel a legrosszabbra a kisbaba érzekése miatt, majd elmesélte a saját történetét, pl. ő mit tett az új családtaggal.

Édesanyjuk gondosan kikészítette számukra az esti szertartáshoz a vízzel teli fogmosó poharakra szép vízszintesen a fogkeféket, majd ráhelyezte a fogkrémet és pár percre egyedül hagyta őket, hogy tudjon a dolgára menni pl. a vacsora asztalt leszedni. A barátosném, ezt a pillanatot használta ki, mert szépen kiöntötte a vizet, és belepisilt öccse fogmosó poharába. Hónapok teltek el ebben a rituáléban, mire édesanyjuk rájött a turpisságra, és amikor kérdőre vonták tettéért és a miértekről faggatták, csak annyit mondott. Édesanyjuk hosszan magyarázta a pisi milyen mérgező stb. dolog, ő csak egy kicsit szerette volna megmérgezni a tesóját.

Arról már volt tapasztalásom, milyen, ha egy tesó érkezik a családba, hiszen a nagyobbik lányomnak lett egy húga, de most a kisebbik testvér szemszögéből is megkívántam vizsgálni a dolgokat. Akár hova fordultam, akár mit néztem, olvastam, kérdeztem, minden ezzel kapcsolatos információ a nagyobb szemszögéből szemlélte a helyzetet. a tesós mesekönyveket hamar kizártam, mert azok mind csak az első testvér érkezéséről tisztelet a kivételnek pl. Szia, Baba! regélnek. (Hozzáteszem Boldizsár Ildikó: Mesék testvérekről testvéreknek c. könyve is zseniális.) Pszichológusként és anyaként így hát elkezdtem saját kútfőből mesélni, rajzolni, mutogatni, és felidézni azt az időszakot, amikor az első szülött lányomat vártam, ami láthatóan nagyon tetszett nekik és érdeklődve figyelték a történeteimet. A  baba – mama kapcsolatanalízis során pedig a kisfiúnknak mutattam be a lányokat, milyenek, mit szeretnek, és ha a lányok jöttek oda, minden esetben jeleztem nekik, hogy az öccsük mit kommunikál, érez a testemben velük, vagy mással kapcsolatban. Ez nagyon szépen működött és beépült a családi rendszerünkbe.

Aztán eljött a véres valóság, amikor megszületett és a legérdekesebb, hogy nem is neki volt a legnehezebb, hanem nekem. Látnom a szenvedésüket, hogy egy anyán kell osztozni, a férjem szerint ez egy zéró összegű játszma, és igen, ez sok fájdalommal, ambivalenciával jár. Rengeteg energiám ment el arra, és folyamatos készenléti állapotban voltam, hogy kiegyensúlyozzam a kapcsolatukat. Sokat beszélgettünk erről a párommal, én első szülött vagyok és egy 11 évvel fiatalabb öcsém van, ami egykének minősül, a férjem harmad szülött és 2 nővére van, akik szintén jóval idősebbek nála. Sajnos saját mintánk, igen csekély volt erre a nehezített élethelyzetre. Ráadásul szerettem volna, ha a gyerekeim jobb testvérek lesznek, mint mi magunk voltunk. Anyaként meg fájt, hogy sokszor úgy reagálok, ahogy nem is akarok, az elején meg még azt sem értettem, miért van ekkora különbség a testvérek között.

Hozzáláttam hát a szakirodalom kereséséhez, de azt tapasztaltam, hogy míg a hogyan tudok nőies nő lenni, bennünk élő Istenek férfiaknak, nárcisztikus a párom stb. témában rengeteget lehet olvasni, ebben a problémakörben szinte semmit. Aztán eljött a Karácsony és a férjem meglepett az Ölelni vagy ölre menni c. könyvvel. Izgatottan kezdtem el lapozgatni, és már rögtön az elején találtam 3 nagyon hasznos információt benne, amit most szeretnék közkinccsé tenni. Aztán mindenkit arra kívánok buzdítani, hogy rohamozza meg a könyvesboltot és szerezzen be L. Sipkovits Erikától a fent említett művet, mert jó, ha a polcon van, lehet, hogy még a gyerekeink és az unokáink is haszonnal fogják forgatni, amikor Ők válnak szülővé.

Szóval mi az, amit tanultam belőle:

Először: Brenda Volling és Jay Belsky amerikai pszichológusok kutatási eredményei szerint: a testvérek közötti jó együttműködés, a proszociális viselkedés nagymértékben függ az apa facilitáló, támogató magatartásától, az apai szeretet, törődés megnyilvánulásaitól. Úgy látszik, hogy a konfliktusok elkerülésének képessége a békés egymás mellett élés az anyai kötődéssel, míg kifejezetten védő, támogató viselkedés, az erő helyes, visszaéléstől mentes használatának képessége az apai kötődéssel áll szoros kapcsolatban. A gyerek az anyával való együttműködés és a konfliktuskezelés történetét használja a testvérkapcsolatokban, ennek munkamodelljét alkalmazza testvéreinél is. Ám azt csak az apától tanulhatja meg, hogyan ne éljen vissza az erőfölényével, helyzetével, hogyan használja jobb képességeit testvérei segítésére, ösztönzésére.

Másodszor: A szülők közötti viszonyulást, kapcsolódást másolják le gyermekeink, hiszen számukra ez az elsődleges szocializációs minta. Ha mi fasírtban vagyunk, veszekszünk, Ők is elkezdenek így viselkedni.

Harmadszor: Rengeteg ötletet kaptam ahhoz, milyen elsőszülöttnek, másodszülöttnek, és harmad szülöttnek lenni, hogyan tudom a gyerekeimet támogatni testvérszerepeikben.

A könyv lerántja a leplet az ikrek mítoszáról, külön fejezetet szentel az írónő a parentifikált gyermekekről, és nem hallgatja el azt sem milyen fájdalommal jár egy beteg, vagy halott testvér a családban. Olvashatunk arról is, milyen egy készen kapott kapcsolat, azaz élet a mozaikcsaládokban testvérként.

Védőháló fejezetben olyan gyakorlati útmutatók szerepelnek, amiket akár kritikus élethelyzetben elő tudunk venni, vagy egy ismétlődő negatív gyakorlati mintára hívják fel a figyelmünket, amit szeretnék megoldani, kiküszöbölni: pl.

  1. Nézzünk bele saját szülői tükrünkbe!
  2. milyen a szerepem az eredeti családomban, a születési sorban?
  3. melyik gyerekem az, aki ugyanazt a helyet tölti be?
  4. milyen vele a kapcsolatom, gyakran kivételezek vele, vagy éppen távolságtartó vagyok?
  5. Vizsgáljuk meg mennyire jellemző az eltérő szülői bánásmód? (ezt érdemes a szülőtársunkkal együtt kitölteni, sőt a nagyobb kamaszgyerekek is megtehetik a saját szemszögükből) 1-5 között adjunk pontszámot
  6. megdicsérem
  7. amikor vele beszélek folyton fegyelmezem
  8. helytelenítem a cselekedeteit
  9. nevetünk együtt
  10. a büntetés, amit kiszabok rá inkább a hangulatomtól függ
  11. eszembe jut, hogy gyermekem általában nehezebben kezelhető

Testvérkapcsolat mélyítése felnőttkorban az utolsó rész, álljon ehhez is pár példa:

  1. Éljünk tabuk nélkül! Vannak olyan kínos események, amelyekről mindenki tud, mindenki sejt valamit, mégsem beszélnek róluk. Ezek a tabuk sok szorongás forrásai, oldjuk fel őket!
  2. Beszélgessünk testvéreinkkel befejezetlen mondatok segítségével!
  3. Abban mindenképpen ugyanolyanok vagyunk, hogy …
  4. A te segítségeddel …
  5. A legjobban akkor haragudtam rád …
  6. Szeretném ha a jövőben …
  7. Készítsük el testvérkapcsolatunk érzelmi idővonalát

Testvérünkkel külön – külön rajzoljunk idővonalat születésünktől napjainkig, majd töltsük meg tartalommal. A vonalon rajzoljuk be azokat az életeseményeket, amik fontosak voltak számunkra, pozitív vagy negatív értelemben.

Bízom benne, hogy ez az írás is hozzájárul ahhoz, feltárjuk és rendezzük kapcsolatainkat testvéreinkkel, és tudatosan, sérülések nélkül tereljük gyermekeinket a jó testvérkapcsolat, ezáltal a harmonikusabb felnőttkor felé.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük