(Ön)Bizalom

Fejér Noémi írása

Ülünk egymás mellett és csodálattal hallgatom, amiket mesél, mindig izgalommal tölt el, ha belekezd valamibe. Megdicsérem, majd azt látom rajta úgy viselkedik, amint, akit épp akkor mart meg a kígyó. Kérdezem, mi történik vele? Azt feleli, hogy neki még az édesanyja sem mondta soha egész életében, hogy büszke rá. Nem dicsérték, az eredmények, amiket elért a gátfutásban, vagy az iskolában, magától értetődőek voltak. Ez a barátom maximalista lett, rengeteg munkabírással a tökéletességre való törekedés áthatja az egész életét. Mindig bizonyítani akart, nos kinek ?? Hát a szüleinek …

Sokszor kritizálták, szavakkal verték, a bizalom hiányzott az otthoni környezetből. Amikor gyereke született, határozta el nem fontos már más, csak az Ő jólléte. Nagyon megdöbbentem és szíven ütött az a fájdalom, amit, akkor láttam az arcán, megláttam a kisgyereket benne. Fontos, hogy tiszteljük gyermekünket és a saját hiányosságainkat ne rajtuk vezessük le, mert akkor csak önbizalom hiányos felnőttet teremtünk a világra.

Mire van szüksége gyerekünknek, hogy egészséges önbizalommal rendelkezzen?

Természetesen elsősorban ránk! Gyermekünk én-képét nagyon meghatározza, milyennek látjuk őt. pl. „Jaj már megint hisztizel, nem igaz, hogy nem tudod felvenni a cipődet reggel anélkül.” Jó, ha tudjuk az ilyen reggeli elindulások mögött szorongás áll, el kell szakadnom édesanyámtól, pedig én egyáltalán nem akarok. Szelíd szavakkal odafigyeléssel meg tudjuk nyugtatni őket, onnantól könnyebben elszakadnak, leválnak rólunk. Ha hisztisnek nevezzük őket előbb- utóbb el is fogják magukat könyvelni ilyennek, hiszen mi mondjuk, és az ő szemükben mindenhatóak vagyunk. Gyermekeinknek szükségük van arra, hogy megismerjék külső – belső értékeiket, ezt elsősorban mi tudjuk megmutatni szülők, utánunk jönnek csak az intézményi dolgozók (óvoda, iskola), majd a kortársak.

Legfontosabb a biztonságos, bizalommal teli otthoni környezet kialakítása. Az ismétlődő napi szokások, rutinok, rituálék. A következetes szabályokról nem is beszélve, ami iszonyatosan fárasztó betartani, sokkal könnyebb lenne engedni az ember fiának, mert akkor hamarabb szabadulunk és mehetünk a saját dolgunkra. Élénken emlékszem még iskolapszichológusi koromból, amikor a két kedvenc gézengúzommal voltam a szobába, akik azt kérték, hogy labdázzunk. Én jó fej szerettem volna lenni és megengedtem nekik, amiből iszonyú kaotikus helyzet állt elő, én meg próbáltam abbahagyni a játékot és kérni őket is erre. De a pokol csak utána szabadult el. Számomra az volt a legnagyobb tanúsága az esetnek, hogy labdázni lehet, ha megvannak hozzá a körülmények és betartjuk a játékszabályokat, az nem kreativitás, ha olyan helyen tesszük, ahol nincs erre tér. Gyerekek tisztában vannak vele, mi történik akkor, ha nem tartják be a szabályokat, és a következményekre is tudnak számítani.

Ismerős helyzetben jómagunk is biztonságban érezzük magunkat, bátran ki merünk próbálni új dolgokat, a bizalommal teli környezet lehetőséget teremt arra, hogy gyermekünk felfedezze képességeit, megmérettesse önmagát.

Sokszor fordulnak hozzám a szülők azzal a kéréssel, zavarja őket gyermekük kicsinyhitűsége, már mindent megtettek annak érdekében, hogy ez ne így legyen, mi kell, ahhoz mégis, változás történjen? Persze érdemes ilyenkor azért magunkba tekinteni, a családterápia azt mondja, ahol a szülő el van akadva, ott van elakadva a gyerek is, azért nem tudja továbblendíteni a gyermekét, először neki kell megoldani azt a kérdést. Egyszóval kapunk egy kis tükröt, mi miképp állunk önbizalom terén …

Legfontosabb az önbizalom erősítésben, ismerjük a saját gyerekünket, a jó tulajdonságait

Egyéniben, vagy csoportban azt a feladatot szoktam adni a szülőknek, hogy rajzoljanak egy virágot, amelynek 5 szirma van, minden sziromba írják bele a gyerekük erősségeit, a levélbe pedig, amit még fejleszteni szeretnének. Azt tapasztalom, a szülők felszabadulnak milyen sok pozitív tulajdonsággal rendelkeznek a gyerekeik. A rajzot pedig a későbbiek során remekül tudják használni, ha megdicsérik őket vagy az önbizalmukat szeretnék erősíteni. pl. nagyon jó testvér vagy, láttam reggel is megosztottad a palacsintádat a húgoddal, amikor kért tőled.

A gyerekek önbizalmát fejlesztő eszközök

  1. Fogadjuk el, ha hibázik: vannak olyan gyerekek, akik nagyon nehezen élik meg a kudarcot. Látványosan kiborulnak, sírnak, csapkodnak, toporzékolnak. Ők képesek ilyenkor feladni a vágyaikat, mert elsőre nem sikerült. Fontos, hogy tisztába legyünk azzal, mi felnőttek, hogyan állunk a kudarchoz. Gyermekeink a mi viselkedéseinket másolják le. Felnőttként, kompetens szülőként akkor tudunk a legtöbbet segíteni a gyermekeinknek, ha megértettjük vele nem tragédia, ha valami elsőre nem sikerül. Sőt még az előnyére is válhat, ha valami nem jön össze elsőre, mert végig tudja gondolni, mi vezetett a bukáshoz. pl. nem sikerült visszaütni a labdát, nem baj, legközelebb figyelmesebb leszel, tanulsz a dolgokból.
  2. Bátorítás fél siker: amikor a gyerekek megpróbálnak valami új dolgot, vagy éppen már kudarca is fulladt a cselekvésük, akkor a dicséret nem jön jól, mert egyesek ezt kritikaként élik meg pl. tudsz te ennél jobban is, és még a hangsúlyunk is olyan hozzá. Ha tovább bátorítjuk, akkor azzal segítünk leküzdeni a frusztrációját. Így a gyermek könnyebben veszi tudomásul a hibáit és a kudarc a fejlődés része lesz. Mindez arra ösztönzi majd, hogy a feladatokat, amiket kitűz maga elé a saját képességeihez mérten alakítsa ki elvárásait. pl. igyekszik felépíteni a fakockákból a tornyot, de ledől, támogassuk, mutassuk meg neki, hogy kell, mi az, ami miatt ledőlt
  3. Egy jó dicséret kincset ér a gyermek pozitív én-képének kialakulásában. Akkor tudunk jól dicsérni, ha a gyermek érzi, hogy figyelve van rá és általa elismerjük. pl. „Anya, nézd, anya nézd! visszatettem a könyveket a polcra. Igen látom kicsim, és azt is észrevettem, hogy a mozdonyokat is beletetted a dobozukba, meg a babákat a kosárba. Ez szorgalmas dolog volt.”

Hasznos ötletek az önbizalom erősítésére

  1. Engedjük meg, hogy új helyzetekben is kipróbálja magát. pl. új játszótér, ahol jó magasra lehet felmászni, ne kezdjünk el magyarázni, hogy le fog onnan pottyanni, hanem mondjuk el, milyen magas, ott vagyunk, ha bármi történne, menjen bátran, ügyes lesz!
  2. Ha hibázik, akkor a hibáról beszéljünk.
  3. Mindig hallgassuk meg figyelmesen, érezze, fontos nekünk. Olyan ez, mint az Ő minőségi ideje.
  4. Kerüljük a kritikai hangvételt, olyanná válik, amilyennek tartjuk őt (lásd önbeteljesítő jóslat)
  5. Bátorítsuk, bíztassuk, ha kitalál valamit önállóan, hadd próbálkozzon, még annak árán is, ha elsőre nem sikerül neki.
  6. Amennyiben nem boldogul azzal, amit csinál, adjunk neki egy kis időt, ne akarjuk rögtön helyette megoldani, fog neki sikerülni.
  7. Hagyjuk, hadd döntsön a korának, érettségének megfelelő kérdésekben. pl. pályaorientáció 8. osztályban, azt vallom a fiatalnak nagyon fontos, hogy kiválassza érdeklődésének, képességének megfelelő pályát
  8. Annyit várjunk el tőle, amennyit meg is bír tenni.
  9. Adjunk neki teret, ne járjunk a sarkában, a túlzott kontroll elbizonytalanít.
  10. Gyermekünk egyedei és megismételhetetlen, bezzeg a szomszéd gyerekkel való összehasonlítgatás nem visz előbbre.

A legfontosabb! Mutassuk ki az Ő (szeretet)nyelvén, mennyire szeretjük J!