Vállalkozás indítás 6. rész

A megszállottság időszaka

Márciusban jártunk éppen.

Napközben szereltünk apummal és embereivel, vagy barátoktól kértem ilyen-olyan szívességet a szerelésben, vagy rohangáltam Praktikerbe, Mömax-ba, Diegoba,IKEA-ba. Naponta mentek a 100 000 Forintok. Ezerrel kerestem használt bútort, hogy költséget takaríthassak meg, de alig volt választék. Az IKEA business, használtan is hasít, pikk pakk elkeltek a használt bútorok. Így az újakat kellett megrendelnem, vagy beszerzenem. Marha sok idő volt míg a legjobb ár-érték arányt megtaláltam és a kapkodásban sok rossz döntést is hoztam. Emelgettem a giga dobozokat, hogy ne kelljen szállítási költséget fizetnem. Már így is olyan sok szívességet kértem másoktól (szerelésben Apum és kollegái segítettek), hogy nem volt pofám a szállításban, cipelésben is segítséget kérni, így mindent amit csak tudtam egymagam akartam megoldani,közben megerőltettem a lábam, aminek következtében még júliusban is sántítok. Közben minden belső dekor és kiegészítő kelléket megrendeltem az Aliexpresszről, gondoltam áprilisra ideér,  mindent 3-5 hét szállítási idővel írtak (nem értek ide,így egy csomó pénzt felesleges dobtam ki az ablakon). A képkerettől, a plüss fotelek, tányérok sokaságát, mindent innen akartam beszerezni…merthogy olcsó..és olcsó húsnak.

Kommunikáció

Esténként tovább „házaltam” online a szponzorációs lehetőségek után, minél többet költöttem, vagy láttam hogy költeni kell, annál jobban házaltam. Készítettem egy koncepció tervet 30 000 Ft-ért megrajzoltattam, hogy a bemutatóanyagba megtudjam mutatni, hogyan is fog kinézni. Megterveztetni számítógéppel horror pénz és sok idő lett volna, így egy grafikussal készítettem el. Hogy ér-e valamit, vagy ablakon kidobott pénz volt-e, azt nem tudom, de szerintem ahogy elképzeltem, csodásan sikerült a koncepciót megtartanom. Az éjjeli email küldés és lobbizás folyamatosan ment, de egyelőre 0 eredménnyel. Közben azt is tudtam,hogy az egész építést, életrehívást megakarom osztani, hogy ez szerintem tök tanulságos és úgy leszek igazán hiteles, hogyha az építéstől kezdve folyamatosan vonom bele a leendő látogatókat abba, hogy mit is építek éppen.

Követőket kellett szereznem, hogy megkezdhessem a márkaépítést és ne a nyitás után teljen el ezzel 3-4 hónap. Előre kellett dolgoznom, hogy megsiettessem a vállalkozásom beindulását, nem volt egy évre elég pénzem, de ezzel akkor még nem mertem szembenézni.

 A kommunikációt április 1-vel szeretettem volna megkezdeni ez volt a terv.  Szükségem volt valakire, aki megjelenítene velem egy cikket, promótálni a Műhelyt. Egy kedves barátnőm, kedves barátnője segítségemre volt. Femcafe, 1 cikk, grátisz, kaptam az ígéretet. Az interjú hamar megszületett, szinte 24 órán belül elkészült, már „csak” a megjelenésre kellett várnom. Tudtam, hogy ez nagyot szólhat, de azt azért nem sejtettem, hogy mekkorát.

A honlapom

Az építés közben elkészült a honlapom, Vass Livi http://vasslivia.hu/ által március 4-én. Alig két hét alatt megszületett és hibátlan volt!!! Akkor volt az első, hogy sírógörcsöt kaptam, a büszkeségtől, ott ültem a monitor felett és nem hittem el, hogy ez valóban megtörténik és zokogtam preceken keresztül. Elképesztő érzés volt.

 Livivel szó szerint minden éjjel konzultáltunk, elképesztő ütemben készítette nekem az arculatot, töltötte fel a megírt honlaptartalmat, készítette a logót, a névjegykártyát, a molinót, a belső kiadványokat.Leírni is borzalom sok, annyira köszönöm neki! Az biztos, ha Ő nem dolgozik ilyen hatékonyan, akkor nem tudunk ilyen ütemben haladni,  sokat segített hogy napról napra haladtunk a folyamatokban.

Rohantam

A napjaim féktelen, észveszejtő rohanásban teltek, csokit, műzlit, hamburert ettem, mert az volt a kocsiból fogyasztható, 4-5 kávét ittam és egész nap telefonáltam, de minden napom úgy tettem össze, hogy délután 4 és este 8 között, teljesen szabad tudjak lenni, hogy csak a gyerekre tudjak koncentrálni. Ezt márciusra nagyjából sikerült is kiviteleznem és valóban Vele voltam, ez volt nekem az egyelten „Ma-Mi Műhely” mentes időszakom. Amint a kisfiam elaludt folytattam a munkát, éjjelig. Rémesen aludtam, nagyon nehezen tudtam. Valeriana, Melatonin, levendula tea, citromfű tea, sör, mindennel próbálkoztam. Amint letettem a fejem a párnára, akármilyen fáradt is voltam, nem tudtam leállni, csak zakatolt az agyam, ezer dolog tisztult le, vagy jutott eszembe és szaladtam ki a nappaliba felírni. Reggel meg két kávé kellett, hogy feltudjak ébredni. Nem foglalkoztam vele, annyira fűtött az alkotói láz, hogy nem érdekelt, de amikor a kisfiam az apjánál aludt, akkor azért „kiütöttem” magam egy egész Frontinnal és azzal tudtam legalább 7 órát aludni.

A barátaimmal ekkor már nem találkoztam,semmilyen társasági életet nem éltem, de a segítségüket napi szinten kértem, preziket írtam és kértem, hogy nézzenek rá. Berendezés és egyéb ötleteket adtak, kontaktokat kértem és kaptam és közösgondolkodásban napi támaszaim voltak. Akkor még nem, de az indulásra azért belátom, kifacsartam a barátság erszényét, sokat kellett velem foglalkozni és mindig mindent azonnal akartam, mert észveszejtő rohanásban voltam. Sokszor meg annyit sem kérdeztem meg, az éppen életszakasz váltásban levő, vagy komoly evészavaros gyerekkel otthonlevő barátnőimtől, hogy “mizu”. 🙁 Szerencsém van, hogy kitartottak mellettem.

Megszállottabb voltam, a legmegszállottabbaknál is, most így ennyi hónap távlatából látom, hogy Úristen…. ez a tempó eszméletlen volt, tényleg őrült voltam arra a pár hónapra biztosan.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük