Vállalkozás indítás 7. rész

Médiafutás

2019.április 5.  Reggel volt, 9 óra körül, mikor megjött az email a Femcafe-tól, hogy fent van a honlapom a cikk velem.  

Amikor azt a két mondatot elolvastam , esküszöm úgy elkezdett verni a szívem és úgy elkezdtem remegni, hogy komolyan féltem összeesem. Percekig úgy remegtem, mint akit ráznak, azt hittem sose lesz vége. Nem győztem elégszer elolvasni a cikket, amiben én vigyorogtam önfeledten. Óriási pillanat volt nekem ez, február 4-én felmondtam a biztos munkahelyemen és két hónapra rá, az egyik országos online média cikket jelenített meg rólam, az új célomról, az új hivatásomról….az álmomról. S ekkor jött a felismerés is.

Nem.volt.innen.visszaút.

Úgy vágott gyomron a felismerés, hogy kidobtam a taccsot. Apum és a kollégája éppen az egyik komódot szerelték, nem értették mi van velem. Annyit nyögtem a kollégájának, hogy” adj kérlek egy szál cigit.”

Ezt követően elindult a média maraton…legalábbis nekem annak tűnt, sehonnai , nevesincs, átlagembernek, akiről soha egy iskola újság sem írt egy mukkot sem. Még aznap 11 órakor megcsörrent a telefonom, hogy a Manna FM rádió reggeli műsorába, nem volna kedvem élő interjúra bemenni. Jézusom, dehogy nem!

Megjelenést, megjelenés követett. Nőiváltó.hu, Nők Lapja Cafe.hu ,ATV Jakupcsek Plusz , még egy rádiós interjú, Bababarát szállások cikk majd végül Bors magazin nagy interjú.

A média hírverés roppant jót tett a közösségi média követő tábornak, drasztikusan emelkedett a követőszám, ahhoz képest, hogy egy még el nem indult vállalkozásról, effektív fikcióról beszélhettünk.  A sajtóérdeklődés jó volt arra, hogy szakmai berkekben felfigyeljenek a tevékenységemre. Jó volt arra is, hogy szponzorokat tudjak behozni, mert ezután jött az Oxigén Hotel Noszvaj, a P&G, Nestlé promóciós felajánlásai a megnyitó tombolájára. A sok megjelenés hatalmas lehetőség volt és ha mindezt ki kellett volna fizetnem….bizony 7 számjegyű lett volna a végszámla. Hálás vagyok minden megjelent sorért, köszönet értük….

…mindezek mellett számos megjegyzést, elszólást, szösszenetet kaptam a környezetemből: „- Mi a helyzet médiasztár, szóba állsz még halandókkal?” „- úristen, akárhova kattintok, a csapból is Te folysz!” „ Túltolod lassan ezt a dolgot, nem gondolod?!” „influencer lettél” …..

Én határozott, hangos, magabiztos fellépésű, kemény lány vagyok, illetve ezt mutatom. ..tudod van az a mondás, hogy minél harsányabb valaki, annál jobban önbizalomhiányos. Na én pont ez vagyok. Ez az egész cécő, a sok kirakat, mű mosolyok, wonder mother címkék…hát nekem kemény menet volt legbelül. Mert nem szeretem magam látni, mert szerintem ronda vagyok, kövér és pösze….és ezt gyerekkorom óta tudom a legszentebb meggyőződésemmel elhinni magamról.  De volt egy ÁLMOM, volt egy célom és azt is tudtam, hogy ez mind KELL ahhoz, hogy a céljaimat eltudjam érni. Régi kollégáim mind tudják, hogy hírhedt rossz előadói történelem van mögöttem. A felhúzott vállakkal, riadt madárkaként, hol sípoló levegőért kapkodó, hol eldarálós „csak legyek már túl rajta”  élvezhetetlen előadóként szereztem „hírnevet” a szakmám 8 évében. Ennek fényében, valóban Ma-Mi Műhely és alkotói öngyilkosság volt az ATV felvételére bemennem. Tudtam, ha nem megyek el, soha az életben nem kapok még egy esélyt, mondjuk azt is kitettem a lapra, hogyha lejáratom magam, akkor sokkal nagyobb kárt csinálok.

Az ATV felvétel előtt nem aludtam, így fáradt voltam, ámde nem ittam kávét és ráadásul megettem 3 valerianat…és egész éjjel mantráztam magamnak, hogy egy dobásod van. Én a teher alatt nő a pálma típus vagyok, minél nagyobb a nyomás, annál jobban szerepelek….és bevállt. Sikerült és jó lett a műsor.

Minél több cikk jelent meg, annál nagyobb volt a nyomás. Nem tudok visszalépni!!!! Nem tehetem meg, hogy kiszállok. Ezekután, akármennyibe is kerül, akármi is történik meg kell nyissak, mert ebből más kiút nem létezik. “Egy ország várja”gondoltam én és tettem még nagyobb terhet a vállaimra.

Ahogy haladtunk előre az áprilisban, egyre kétségbeesettebb voltam. Csont egyedül, kőmegfeszülve, túlterhelve. Ez már nem a szuper cuki és imádom alkotói, stratégiagyártási időszak volt. Ez a kőkemény munka és építés időszaka. És nőként hajszál fogalmam nem volt arról milyen marha nehéz összecsavarozni egy asztalt,  aminek 32 csavar tartja a lapját…majd mindezt 4 asztallal, 8 székkel. Hogy be tud görcsölni a derekam, a tenyerem, hogy minden körmöm bereped és még folytathatnám a sort.  Ha nincs az egész média érdeklődés, „fogd a pénzt és fuss”…. bizony azt hiszem feladtam volna.  Dühös voltam és magányos. Dühös magamra, meg a hülye szüffrazsett „majd én megmutatom a világnak” mentalitásomra. Dühös voltam erre az egészre, mert nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz, hogy ennyire húsbamarkolóan magányosnak érzem majd magam.

Egyre több és több tárgyalásom volt potenciális partnerekkel, óraadókkal. Egyetlen egy másodpercre nem álltam meg, tárgyaltam, miközben asztalt csavaroztam, tárgyaltam miközben a kertet nyírtam….mennyire lehet sikeres egy ilyen megbeszélés? Semennyire. A tárgyalások feléből nem lett semmi, a tárgyalások másik részében pedig egy elmebeteg megszállott voltam, aki egy percre nem tud leállni. Sajnálom és elnézést, ha megbántottam volna valakit, nem volt szándékos.  

Jól haladtam a megnyitás felé. Apumék sokat segítettek a bútorokban, haladtunk a fürdő átalakítással. Egy másik baráti házaspár effektíve a fizikai egészségüket kockáztatva segítettek elhozni egy extra nehéz gyerek konyhát. A játékbérlés.hu jóvoltából egy csomó játékot is kaptam használtara, ami anyagilag óriási segítség volt.

Egyre fáradtabb voltam, de egyre közeledett a megnyitó napja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük